Személyes történetek
Rólam.
A vonósnégyestől a koncertmesteri szerepen át azokig a találkozásokig, amelyek meghatározzák a pályámat.
A vonósnégyes mint kiindulópont
1982-ben születtem, zenészcsaládban. Édesapám, Mező László a Bartók Vonósnégyes csellistája volt. A vonósnégyes zenéje így gyerekkorom óta ismerős közeg, és sokáig biztos voltam benne, hogy ezzel szeretnék elsősorban foglalkozni.
A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után a Zeneakadémián tanultam, 2006-ban diplomáztam. Az Accord Quartetet már 2001-ben megalapítottuk Veér Csongorral, Kondor Péterrel és Ölveti Mátyással. Azóta is ugyanebben a felállásban játszunk.
2009-ben megnyertük a pörtschachi nemzetközi Brahms-versenyt, 2010-ben Junior Prima Díjat kaptunk.
Az Accorddal az elmúlt huszonöt évben számos európai országban koncerteztünk. Játszottunk a brüsszeli BOZAR-ban, a madridi Szépművészeti Múzeumban és a szentpétervári Ermitázsban, valamint többek között a mentoni, sintrai, ravennai és santanderi fesztiválokon. 2008-ban a belga királyi család számára is adtunk koncertet.
A klasszikus repertoár mellett kezdettől együttműködtünk kortárs szerzőkkel is. Erőd Iván három vonósnégyesét például vele együtt készítettük elő, és Bécsben vettük lemezre.
Mesterek és hagyományok
2006 és 2009 között az Accord Quartettel Madridban, majd Bázelben folytattuk tanulmányainkat. A három évben meghatározó szerepe volt Rainer Schmidtnek, a Hagen Quartet hegedűsének és Walter Levinnek, a LaSalle Quartet egykori első hegedűsének. Az Amadeus Quartet két tagjával, valamint az Alban Berg, a Janáček, a Smetana és a Bartók Vonósnégyes művészeitől is tanulhattunk.
Egészen különleges kapcsolatunk van Ligeti György második vonósnégyesével. A művet a LaSalle Quartet mutatta be 1969-ben; mi évtizedekkel később Walter Levinnel, az ősbemutató egyik előadójával tanulhattuk.
A vonósnégyes volt az a műhely, ahol a négyünk közös előadói gondolkodása kialakult. Ezekből a tapasztalatokból később a zenekari játékban is sokat használtam.
2019-ben a londoni Royal Academy of Music Wolfe Wolfinsohn String Quartet Prize versenyén egyetlen zsűritagként hallgattam meg és értékeltem a Brahms-művekkel induló vonósnégyeseket.
Egy Mozart-kísérletből koncertmesteri pálya
2014-ben Hámori Máté egy Mozart-sorozatra hívta meg az egész Accord Quartetet a Danubiához. A kísérlet arról szólt, mit nyerhet — vagy akár veszíthet — a zenekar, ha a négy vonósszólam élére egy összeszokott vonósnégyes tagjai kerülnek.
A próbák során kiderült, hogy a kamarazenéből hozott tapasztalat koncertmesterként is használható. Máté felkért a Danubia koncertmesterének; azóta is a zenekar koncertmestere vagyok.
A vonósnégyesben négyen döntünk a közös megszólalásról, egy zenekarban viszont egy-egy mozdulatnak és gesztusnak sok ember számára kell érthetőnek lennie. A koncertmesteri szerephez hozzátartozik a próbák légköre, a kollégák terhelése és az is, hogy adott helyzetben kiálljak értük. Ezeket a kérdéseket nem lehet a közös muzsikálástól elválasztani.
2023-ban a Sinfónica de Tenerife kortárs zenei programjában vendégkoncertmesterként játszottam Fabián Panisellóval és Rubens Askenarral.
Eötvös Péter műhelye
Hat-hét éven keresztül minden évben együtt muzsikáltunk Eötvös Péterrel és Vajda Gergellyel az Eötvös Péter Alapítvány nemzetközi karmester- és zeneszerzőkurzusain. A Danubia a fiatal karmesterek kurzusain működött közre; a műhelyben többek között Kurtág Györggyel és Helmut Lachenmann-nal is találkozhattunk.
Péter figyelt arra, milyen állapotban van a zenekar, és mennyire készült fel. A partitúrát részleteiben ismerte, a próbákon velünk együtt keresett megoldásokat. Megkérdezte a véleményünket, partnerként kezelt bennünket.
Láttam az Operaházban is vezényelni. Nem használt pálcát, és egészen kis kézmozdulatokból is pontosan érthető volt a tempó, a hangerő és a zenei karakter. Erre mondjuk zenészként, hogy valakinek tiszta a keze.
Koncertmesterként talán a legtöbbet abból tanultam, ahogy a fiatal karmestereket segítette. Megmutatta, milyen gesztusokkal segíthetek egy bizonytalan dirigensnek, és mely mozdulataimmal zavarhatom akaratlanul. Közben a karmesterek is megtanulták, milyen jelzésekre tud jól reagálni egy zenekar. Nemcsak őket tanította vezényelni, hanem minket is arra, hogyan muzsikáljunk együtt velük.
Kurtág Györggyel
Kurtág Györggyel az Eötvös Péter körül kialakult műhelyben kezdődött a közös zenei kapcsolatunk. A Fin de partie 2018-as milánói világpremierje előtt koncertmesterként részt vettem az opera előkészítésében, és az ehhez készült hang- és videófelvételeken is játszottam.
2023. október 12-én Markus Stenz vezényletével a Danubia játszotta a mű magyarországi bemutatóját a Müpában, Kurtág jelenlétében. Két nappal később Hamburgban, majd Kölnben adtuk elő az operát.
Kurtág György 2023. november 9-én kelt levelében külön megköszönte Hámori Máté és az én közreműködésemet. A Danubiáról azt írta: „És nemcsak megoldották a feladatot, hanem életre keltették a művet.”
2026. február 19-én, Kurtág századik születésnapján ismét a Danubia játszott a Müpában, Markus Stenz vezetésével.
A levélről: Kurtág felidézi a 2018-as előkészítő próbát és a 2023-as magyarországi bemutatót. Külön megköszöni Hámori Máté művészeti vezető és Mező Péter koncertmester közreműködését. A kézzel írt levél megtekintése ↗
↑ Vissza a történetekhezA zenekar mint alkotótárs
2017-ben az Erkel Színházban Ligeti György Le Grand Macabre című operáját adtuk elő Vajda Gergely vezényletével. Jeff Millsszel, a detroiti techno egyik úttörőjével a Light from the Outside World és a Planets című produkciókban szerepeltünk együtt.
John Malkovichcsal két különböző előadásban is játszottam a Danubiával. A Report on the Blind Ernesto Sabato szövegét és Alfred Schnittke zenéjét kapcsolta össze; Budapesten és Lettországban is előadtuk. A 2022-es The Music Critic Aleksey Igudesman ötlete nyomán a nagy zeneszerzőkről írt lesújtó kritikákból épített zenés színházat.
Mundruczó Kornél rendezésében a Schubert–Zender Winterreise másfajta színházi kihívást jelentett, Szemenyei Jánossal és Hámori Mátéval.
Fischer Ádám, Koppenhága
2016-ban egy beugrásra hívtak a Danmarks Underholdningsorkesterhez. Fischer Ádám vezényletével Beethoven II. és IV. szimfóniáját vettük fel. Ebből tartós együttműködés született; 2019 óta a zenekar tagja vagyok.
A teljes Beethoven-ciklus a Naxosnál jelent meg, és 2020-ban ICMA Recording of the Year, valamint Opus Klassik-elismerést kapott. Később Brahms négy szimfóniáját, majd Haydn utolsó huszonnégy szimfóniáját is rögzítettük.
A lemezfelvételeket minden alkalommal koncert előzte meg. A hosszú együttműködés során ugyanahhoz a szerzőhöz és korábbi közös döntéseinkhez is újra meg újra visszatérhetünk.
2018 márciusában különösen sokat foglalkoztam Beethovennel. Koppenhágában a hatodik szimfóniát vettük fel, néhány nappal később az Accord Quartettel Budapesten három vonósnégyesét játszottuk, közben pedig már a Danubiával készültem a Missa solemnis Benedictus-tételének hegedűszólójára.
Gidon Kremerrel is muzsikáltam a Danmarks Underholdningsorkesterben.
Út a zenéhez
2012 szeptemberétől 2022-ig kamarazenét és vonósnégyes-játékot tanítottam a Zeneakadémián, emellett külföldi mesterkurzusokon is foglalkoztam fiatal muzsikusokkal. 2015-ben elindítottam a BachElitet, ahol zenei példákon és előadói történeteken keresztül beszélgettünk a zenéről, a közönség kérdéseinek is teret adva.
Hámori Máté kezdeményezése, az Út a zenéhez a Danubia egyik fontos programja. A Közös Hang keretében a Máltai Szimfónia programjában hangszeren tanuló gyerekekkel muzsikálunk együtt. A zenekar kisebb csoportjai rendszeresen ellátogatnak hozzájuk próbálni és koncertezni, máskor a gyerekek érkeznek Budapestre, hogy velünk lépjenek fel. Én később kapcsolódtam be aktívabban, ma pedig az Út a Zenéhez Alapítvány kuratóriumának is tagja vagyok. 2025 decemberében Csökölyön is együtt játszottunk.
A templomban nagyon hideg volt, még kabátban is fáztunk. Néhány danubiás kollégával érkeztünk, és a gyerekekkel közösen előadott darabok mellett Vivaldi A négy évszak című művéből a Tél lassú tételének hegedűszólóját is eljátszottam.
A szóló után visszaültem a helyemre, a gyerekek mögé, ahonnan a közös darabokban is hegedültem. Ekkor az egyik kisfiú hátrafordult hozzám, és azt mondta:
„Bárcsak én is tudnék ilyen szépen hegedülni!”